Oldalmenü
Szavazás
Melyik a kedvenc autó gyártód?
Amerika
Európa
Japán
Korea
KGST

GAZ–13 Csajka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
GAZ–13 Csajka
Russian car GAZ-13 Chaika.jpg
Gyártási adatok
Gyártó Gorkiji Autógyár (GAZ)
Gyártás helye Gorkij
Gyártás éve 19591981
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz 5600 mm
Szélesség 2000 mm
Magasság 1620 mm
Tömeg 2100 kg
Tengelytáv 3250 mm
Teljesítmény
Váltó automata
Teljesítmény 195 LE

 
 

A GAZ–13 Csajka (oroszul: ГАЗ–13 Чайка) a Gorkiji Autógyár (GAZ) 1959-től gyártott luxus kategóriájú személygépkocsija, melyet elsősorban a Szovjetunió és több más szocialista ország vezető párt- és állami tisztviselői, diplomáciai testületek vezetői és magas rangú katonai személyek használtak.

 

Története 

A hasonló feladatkörű, 1940–1960 között gyártott M–12 ZIM (más jelzéssel GAZ–12, vagy ZIM–12) leváltására fejlesztették ki. A gyár eredetileg a GAZ–12 továbbfejlesztésével kívánta kialakítani az új modellt, mely 1955-ben készült el ZIM–12V típusjelzéssel. Már akkor használták rá a Csajka elnevezést, és több, a későbbi modellen alkalmazott formajegy megjelent rajta (pl. hasonló hűtőmaszk, jellegzetes hátsó szárnyak), de összességében a GAZ–12 megjelenését idézte. A ZIM–12V-ből legalább két darabot készítettek. Ezt a fejlesztési vonalat végül feladták, mert a jármű és a formavilága az 1950-es évek második felére teljesen elavult.

A GAZ szakemberei egy teljesen új konstrukciójú jármű kialakítása mellett döntöttek. A jármű formatervezője Lev Jermejev volt. Formájára az amerikai Packard Patrician volt jelentős hatással. A márkanévre két elképzelés volt, a Sztrela (magyarul nyíl) és a Csajka (magyarul sirály), végül az utóbbi mellett döntöttek. Sorozatgyártása 1959-ben kezdődött el. 1963-ban a GAZ szakembereit megbízták a jármű korszerűsítésével. A tervek szerint a jármű dupla elülső fényszórókat és áttervezett hűtőrácsot kapott volna, de erre mégsem került sor, a típust végig az eredeti formatervek szerint gyártották. Habár 1977-ben elkezdődött az utódtípus, a GAZ–14 Csajka gyártása, a 13-ast még 1981-ig sorozatban gyártották.

Csajkát használtak a minisztériumok vezető tisztviselői, az állami bizottságok vezetői, a párt köztársasági vezetői, a Szovjetunió nagykövetségeinek vezető beosztású diplomatái, valamint számos szocialista ország moszkvai nagykövetsége. Még az Egyesült Államok nagykövetségének is volt egy Csajkája. Magánkézbe a szovjet időszak alatt nagyon kevés került. (A Szovjetunióban a legfelsőbb szintű állami és pártvezetés nem Csajkákat, hanem ZiL-limuzinokat használt.)

A két nagyjavításon átesett járműveket később kiselejtezték és más intézmények, pl. az Inturiszt, egyes házasságkötő paloták és más hivatalok (pl. ZAGSZ-ok) kapták meg.

Műszaki jellemzői 

Mind a gépkocsi formaterve, mind a benne alkalmazott műszaki megoldások jelentős része szokatlan volt a szovjet járműiparban. A gépkocsiba egy 5,5 l-es, 195 LE-s, V8 hengerelrendezésű, felső szelepvezérlésű benzinmotort építettek.[1] A keverékképzésről négytorkú porlasztó gondoskodott. A járművel teljes terhelés mellett 160 km/h végsebességet lehetett elérni. Fogyasztása 16-21 liter 100 km-en, az üzemanyagtartálya 80 l-es.

Számos, a szovjet személygépkocsiknál addig nem alkalmazott megoldást használtak, például automata sebességváltót, hidraulikus szervokormányt és vákuumos fékrásegítőt. Az alváz X elrendezésű tartókból állt, oldalsó övei nem voltak. A járműszekrényt 16 darab gumipogácsán keresztül rögzítették az alvázkerethez. A felfüggesztésében teljesen hagyományos volt, elöl csavarrugós független kerékfelfüggesztést, hátul laprugókra helyezett hátsó hidat alkalmaztak.

Típusváltozatok

  • GAZ–13 – alapváltozat
  • GAZ–13A – Speciális megrendelésre, elsősorban a védelmi minisztérium részére gyártott változat, mely az alapmodelltől abban tért el, hogy a vezető és az utastér között elválasztó fal volt.
  • GAZ–13B – Nyitott utastérrel épített (kabrió) változat, melynek vászon tetőborítása elektro-hidraulikus berendezés segítségével a vezető helyéről volt mozgatható. Legfeljebb 20 db készült ebből a változatból.
  • RAF–GAZ–13SZ – A Rigai Autóbuszgyárban (RAF) az alapmodellből mentőgépkocsivá átalakított változat, melyet emelt szintű egészségügyi felszereléssel láttak el. Ezeket a járműveket a pártfunkcionáriusok és családtagjaik ellátására használták. (A típusjelzésben az SZ betű a mentő funkcióra – szanitarnij – utal.)

    Forrás: www.wikipedia.hu
Diavetítő

Kapcsolat:         

   Webcím:            www.keletiblokk.mlap.hu
Szerkesztő:      Dezső József (Jocivan)
Email.:                dezsojoci@freemail.hu