Oldalmenü
Szavazás
Melyik a kedvenc autó gyártód?
Amerika
Európa
Japán
Korea
KGST

Tatra

A háború utáni években láthattunk egy érdekes, egyszerű kocsit Magyarországon.  Ez volt a Tatra 57A és 57B. Népautónak szánták a háború előtt, 1938-ban kezdték gyártani, ami 1942-ig folyt. A háború után ismét gyártani kezdték, 1946 és 1949 között. Nézzük akkor a kocsit:

Néhányan talán felismerik. Magam is láttam belőle jópár példányt gyerekként az 50-es években. Akkor nem imponált nekem. Gyengének tüntek, furcsa volt a motor hangja, valami féle vontatott nyöszörgésre melékeztetett. Aztán többet megtudtam róluk - de addigra már eltüntek. Nagy múltú, népautónak szánt kocsiról van szó. Az elődökkel (T57, T57A) a három modellből mintegy  23000 db készült. Egyszerű, léghűtéses boxermotor (a Tatra specialitása) hajtotta őket. A teljesítmény mindössze 25 LE volt (1 LE-vel kevesebb, mint a Trabanté), a végsebesség 80-85 km/h. Mégis, mai szemmel stílusa volt a kocsinak, egyszerű felépítése és viszonylag alacsony fogyasztása.  Klassz darab!

 

Akkor térjünk át az igazi legendára: Tatra T87! A háború előtti Tatra 77 egyenesági leszármazottja. A Tatara 77 a gyár fő tervezőjének, a korai autózás ma alig ismert hősének, Ledwinkának a gyermeke. (Ledwinka volt az 1922-ben megalakult Tatra-Művek későbbi modelljeinek atyja.) A futurisztikus Tatra 77 világhírűvé tette a Tatra és a Ledwinka nevet. Miután a visszaemlékezés csak a háború utáni kocsikat foglalja magában, nem teszek be képet a 77-esről. a Tatra 87-es teljesen hasonló volt, mindössze néhány külső elem változott. Nézzük a Tatra-legendát:

Tényleg valami hihetetlen! Kb 3000 cm3, 8-hengeres, léhűtéses boxermotor. Végsebesség :150 km/h! A gyártás 1937 és 1950 között folyt, a háború után mindössze 3 évig.

Nem volt egy tömegkocsi, midössze 3023 db került ki a gyárból. Éppen ezért fantasztikus emlék számomra, hogy gyerekként jópárszor utazhattam ilyen kocsiban, hosszabb utakra is. A kocsi farmotoros és az utastérből kis ablak nyílik a motorházra. Gyerekként csalódást keltett, hogy benézve a kis ablakon, nem láttam mozgást, miközben a motor dogozott. A nagy, nehéz kocsiban őserőt lehetett érezni!

Az idősebbek talán emlékeznek az 50-es évek cseh világutazó párosának a nevére: Hanzelka és Zigmund. Ők egy ilyen kocsival utazták körbe a világot. A korabeli filmhíradókban, újságokban erről beszámolókat láthattunk, olvashattunk.

Érdemes megnézni a T87-et hátulról is:

Nehezen válok meg ettől a csodától. Még meg kell említeni, hogy a különlegesen áramvonalas karosszériának van magyar vonatkozása is: az alapelképzelésben jelentős része volt Járay Pálnak is. A kocsinak nem voltak hátsó ablakai, de kis kilátást biztosított hátrafelé a takaró zsaluzat. Ez a csoda fel-feltünik ma is cseh veterán autós találkozókon.  Kívánjunk hosszú életet a megmaradt kisszámú példányoknak!

 

A T87-es után egy valamivel egyszerűbb modellre volt szükség a háború utáni időkben. A 87-es alapkoncepcióját megtartva (farmotoros, áramvonalas kocsi, léghűtéses boxermotorral) megszületett a Tatraplan, hivalos néven Tatra T600. Lássuk a képet:

 

Ezt a modellt 1949 és 1952 között gyártották és mintegy 6300 db került legyártásra belőle. A modell többet érdemelt volna, dehát a 40-es és 50-es évek nemigen kedveztek a személygépkocsi gyártás sokszínüvé tételének. A különböző modellek gyártását politikai döntések szabályozták az amúgy is szűkös időkben. Mindenesetre ebből a modellből már nagyobb számban jutott Magyarországra és a hétköznapi ember számára is többé-kevésbé ismerős jelenség volt. A 2-literes, négyhengeres boxermotor elég volt a 130-as végsebesség biztosításához. Nézzünk egy képet búcsúzóul a Tatraplanról hátulról:

  

Miért nem csinálnak ilyen kocsikat manapság? Persze, tudjuk... Célszerűség, kis fogyasztás, racionalitás. Nekem mégis hiányoznak ezek a kivételes autó-egyéniségek.

 Hátra van még az előbbieknél jóval ismertebb Tatra 603-as. Gyakori, ha nem is mindennapi látvány volt ez a szintén kivételes formájú, igaz Tatra tradíciókat tovább vívő modell a pesti utcákon. Így nézett ki ez a ma is futurisztikusnak tűnő kocsi:

1957-től ismét gyárthat személykocsikat a Tatra. Az eredmény, a 603-as nem akármi.! Egy áramvonalas, farmotoros csoda, 8-hengers, léghűtéses boxer motorral, a Tatra-tradícióknak megfelelően. A modell többszöri modernizáláson eseik át, egészen 1972-ig gyártják. Ezalatt közel 21000 db kerül le a szalagról. A 603-as megérdemel egy képet, ami hátulról mutatja ezt a különlegességet:

  

Népautó sosem lesz természetesen, csak az állami szervek szolgálatában láthatjuk. Gyönyörű darab, örülök, hogy láthattam ilyeneket a pesti utcákon. Ez volt az utolsó áramvonalas Tatra. Ma már csak a gyüjtők garázsaiban állnak a megmaradt példányok. 

Volt még egy utolsó Tatra modell a szoc. idők alatt. Ez volt a Tatra 613. Ez is 8-hengeres, farmotoros kocsi, kizárólag reprezentációs célokra használták. Új idők, új kocsik... Hatalmas szerkezet, érdekes is, de ez már nem igazán dobogtatja meg az ember szívét. Igy nézett ki:

  

Ezután még egyetlen Tatra-modellel próbálkoztak a 90-es években, a T700-assal, ami a 613-as modernizált változata. Ez azonban már nem állta a versenyt a modern, kevésbé környezetszennyező kocsikkal és vele a Tatra személygépkocsik gyártása be is fejeződött.

Forrás: gordon.nolblog.hu

Diavetítő

Kapcsolat:         

   Webcím:            www.keletiblokk.mlap.hu
Szerkesztő:      Dezső József (Jocivan)
Email.:                dezsojoci@freemail.hu