Oldalmenü
Szavazás
Melyik a kedvenc autó gyártód?
Amerika
Európa
Japán
Korea
KGST

Wartburg

A Wartburg egy háromhengeres, kétütemű keletnémet autó. A nevét a gyárnak otthont adó Eisenach városban található, az UNESCO Világörökség részét képező váráról kapta.

Történelem

A márka történte 1898-ban kezdődött, amikor az Eisenachi Autógyár Automobilwerk Eisenach először nevezte így egyik modelljét, amely ezen a néven 1904-ig készült. 1930-ban az Austin 7 egyik licencének a sportváltozata neveként ismét megjelent a név.

1956-ban a VEB Automobilwerk Eisenach az IFA F9 autó alapjaira épülő új autó neveként kelt újra életre. Az első modell a 311-es (nagykerekű, 15 collos) típus 1965-ig készült nagy sikerrel, köztük olyan változatokkal, mint a kétüléses 313-1 Sport, amelyből Magyarországra összesen néhány darab került, elsősorban színészekhez (pl.:Kazal Lászlónak volt egy). 1962-ben a motort 900-ról 1000 köbcentisre cserélték, ami a 37 helyett 45 lóerőt tudott. A legnagyobb újdonságnak az addigi termoszifon-rendszerű (a meleg és hideg víz fajsúlykülönbségén alapuló) hűtés átépítése volt szivattyúsra, melynek köszönhetően a hűtővíz ritkábban forrt fel (a szivattyús hűtőt már a 313-1 Sporton is alkalmazták, de más formában). A típusjelzés körül ekkor némi kavarodás tapasztalható, a motort már 312-esnek, belső dokumentációban az autót is 312-esnek jelölték, egy darabig azonban Wartburg 1000 néven forgalmazták. 1965-re elkészült egy új, tekercsrugós, lágyabb futómű, de ekkorra még az új karosszéria nem jelent meg. Az 1965 utáni (kiskerekű, 13 collos) autók 312-1 változatként ismertek.

1966-ban jelent meg a "kocka" Wartburg, először 1000-es, majd 353-as típusjelzéssel, bár a kombi és "Camping" változatok egy darabig még a régi, "púpos" kivitelben készültek. Az autón ezután már csak kisebb fejlesztések következtek, 1975-től a "353W" (Weiterentwicklung, továbbfejlesztés) már 50 lóerőt tudott, kormányváltós mellett padlóváltós is lett, elöl tárcsafékek lassították, a hátsó fékkörbe pedig terhelésfüggő fékerőszabályzó került. Az addig alkalmazott dinamót generátorral váltották fel. 1985-ben a DKW-örökségként a motor mögé épített hűtőt a motor elé helyezték át és a vízpumpatengelyre mereven szerelt ventillátort villanymotoros, hőkapcsolós váltotta. A kétütemű Wartburg 353-ast egészen 1989-ig gyártották.

1989-től készült négyütemű motorral egy továbbfejlesztett változat, Wartburg 1.3 néven, Volkswagen Polo motorral, egészen 1991-ig, amikor a gyártás megszűnt. A gyárat az Opel vásárolta meg.

Galéria 

Forrás: www.wikipedia.hu

Ritka példány

Csak akkor vesszük észre, mennyire eltűnt az utóbbi években, ha látunk egy életének utolsó füstfelhőit eregető példányt. A Wartburg 353-as igazi tömegautónak készült, legnagyobb exportpiaca Magyarország volt. Eredeti állapotú, megkímélt példány mégis alig maradt, az pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy valaki egy adásvétellel két teljesen gyári 353-ashoz jusson. Elmeséljük a szinte népmesei történetet és ismertetjük a modell történetét.

Fotó: Féjja Zsolt
Ez nem autó - mutat a garázsa elé kitolt kocka-Wartburgra tulajdonosa. Gyakran mondják ezt a katalizátorfrásszal dacoló, még forgalomban lévő kevés Trabantra, Wartburgra, de a két típus barátait, használóit tömörítő klub elnökétől azért mégis furcsa ezt hallani. Rögtön megértjük viszont Muczán Gábort, ha megismerjük legújabb szerzeményének történetét.

A rendszerváltás előtti időszak újautó-vásárlási lehetőségeiről valószínűleg az is hallott már, aki a nyolcvanas években legfeljebb pedálos Moszkvicsot vezetett. Nem kell tehát hosszasan magyarázni, miért rendelt rögtön még egy Wartburgot az a székesfehérvári úr, aki 1980-ban boldogan ült be a Merkurtól frissen átvett 353-asába: bár becsületes, kocsiját kímélő autós hírében állt, tudta, hogy legalább tízéves lesz az autója, mire az ő sorszáma jelenik meg az Autó-Motorban, és átveheti az új Wartburgját. A bölcs előrelátás azonban nem várt problémát okozott: hihetetlen módon három évvel később megérkezett az új kocsi. A nyolcvanas évjáratú 353-as Deluxe ülését ekkor még mindig fólia borította - ahogyan ma is -, elképzelhető, milyen körülmények fogadták az új négykerekű családtagot. Az autó eladósorba került ugyan, de gazdája nem szerette az alkudozást, a Wartburgot annál jobban, ezért mindig kicsit többet kért érte, mint amennyit fizettek volna. Érdeklődők jöttek, mentek, a Wartburg maradt.

Fotó: Féjja ZsoltMég bejáratós: huszonnégy év alatt sem ment 542 kilométert
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


- Ez nem autó. Ez műkincs - egészíti ki iménti kijelentését Muczán Gábor, aki csak különleges alkalmakkor, a garázsból ki-, majd visszatolással szaporítja a kilométerek számát. Nem várható, hogy valaha is 542-re fordul az óra. "Még az eredeti benzin van benne, soha nem cserélték ki a fék- és sebváltóolajat. Ez kiállítási darab, bűn beindítani, hogy mindig lerakódjon valami a kipufogóban" - folytatja a büszke klubelnök, aki elméletének megfelelően még soha nem hallhatta műkincsének jellegzetes hangját. Fotózás után Gábor törülközőt tesz a fóliára, nehogy elszakadjon, amikor beül, hogy visszagurulhasson a garázsba.

Az 1980-as Deluxe rendszámos, indítható, ezt visszük fényképezni. Hibátlan állapotú ez is, 42 ezer kilométerrel, méltatlan, hogy fiatalabb társa mellett kevesebb figyelem jut rá. Csak a tolótető kilincse nem gyári, és az ülésvédő nejlon is szakadt már itt-ott, de különleges példány ez is. A tulajdonos halála után az örökösök egyedi csomagajánlatot dolgoztak ki: egy tételként kínálták a két Wartburgot és a kétállásos garázst, amelyben pihentek. Így gyarapodott különleges ingóságok mellett egy székesfehérvári ingatlannal is Muczán Gábor, akinek persze nem jelentett gondot a tréleren Budapestre szállított Wartburgok helyét megtölteni.

Forrás: Veterán Autó és Motor   Forrás: Veterán Autó és Motor


Az alapforma nem változott. A régi 353-asok a krómkilincsekről, a lökhárítóbabákról és a dísztárcsákról ismerhetők fel a legkönnyebben. A 450 kg terhelhetőségű, a hátsó ülések lehajtásával két köbméteres rakterű, igénytelen, alvázas Touristokat többet nyúzták, mint a teherautókat. Mutatóba is alig maradt belőlük

Nemhogy fóliázott ülésű, de járóképes kocka-Wartburgok is alig vannak már az utakon. A környezetvédelmi szabályozás mellett - groteszk módon - éppen strapabírósága lett a veszte. De ne szaladjunk ennyire előre. A korszak egyik legszebb autócsaládját, a 312-es sorozatot hivatalosan 1966. július 1-jén, a 01 30 001-es alvázszámtól váltotta az új, 1000-es típus. Ez gyakorlatilag a 312-1 műszaki alapjaira épült, maradt tehát az alvázas konstrukció és a háromhengeres, kétütemű, 45 lóerős orrmotor. A kocsi 12 voltos elektromos rendszert kapott, tökéletesítették a négydobos fékberendezést - bevezették az automatikus fékpofa-utánállítást és a hátsó féknyomás-határolót -, az egyliteres motorra esőáramú karburátort szereltek. Teljesen új lett a kocsiszekrény. Karosszériája korunk vonalvezetését követi - foglalja össze tömören a korabeli prospektus. A tömegautónak szánt új Wartburgot könnyebben és gyorsabban gyárthatták, mint a púpos elődöt, a hatékonyabb termelés érdekében a 312-es népes modellcsaládját kéttagúra, a limuzin mellett az 1967-ben érkező Tourist nevű kombira redukálták.                      

Forrás: www.origo.hu

Diavetítő

Kapcsolat:         

   Webcím:            www.keletiblokk.mlap.hu
Szerkesztő:      Dezső József (Jocivan)
Email.:                dezsojoci@freemail.hu